A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep 1963-ban alakult, és 1977 óta az UNESCO által hivatalosan bejegyzett nemzetközi alkotóműhely. Magyarország legrégebbi, folyamatosan működő nyári művésztelepe, amely 1991 óta alapítványi formában működik Az első kurzust 1964-ben rendezték.
A böszörményi művésztelep jelentőségét már önmagában kora, a folyamatosan élő, megélt több mint 60 év is figyelemre méltóvá és értékessé teszi. De mi hisszük, hogy egy vidéki kisváros szellemi műhelye a nemzeti kultúra számára is példaértékű.
A népművelés és ízlésformálás
A hőskorra jellemzően böszörményi fiatal alkotók ültek össze Pálnagy Balázs rajztanár, festőművész házában 1963-ban. Vendégek voltak Bíró Ferenc festőművész, szakkörvezető, Hajdú Endre festőművész, a Művelődési Ház akkori igazgatója és Székelyhidi Ágoston gimnáziumi tanár, művészeti író, kritikus. Időszaki szellemi találkozót kezdeményeztek szabadiskola formájában. A találkozó eredménye egy összehangolt helyi együttalkotás lett 1963 nyarán. Az összefogás ősszel egy kiállítással zárult a Hajdúsági Múzeumban.
Az 1963. novemberi városi művelődési bizottsági tervben megfogalmazott cél, hogy a városban élő vagy innen elszármazott képzőművészek számára alkotási lehetőséget biztosítson a város azért, hogy a Király-, Kampler-, Káplár-, Pálnagy-féle realista hagyomány folytatódjon, a fiatalok számára példát és iskolát adjon, a város lakosságának ízlését formálja. Az 1964-es első telep hatására, vele egy időben megindul a város történelmi, néprajzi, képzőművészeti hagyományainak feltérképezése, elemzése, újraértékelése is. A népművelői – amatőröket és megyei rajzszakkörösöket is befogadó – alkotótábor Székelyhidi Ágoston vezetésével válik igazán a hivatásos alkotók műhelyévé.
A modern realizmus művészi igénye
1968-ban alapítják a Káplár-díjat. Ettől az évtől válik gyakorlattá, hogy az alkotók egy-egy művüket a város közgyűjteménye számára felajánlják. A művészi igényesség hangsúlyt kap, ahogy kiáltványszerűen fogalmazzák, „benne élni a korszak művészeti sodrában.” Modern realizmus vagy absztrakt művészet nagy polémiájában élnek és alkotnak. Önálló arculatú, komoly szellemi műhellyé kíván válni a böszörményi alkotótábor, fő ágának a festészetet és grafikát nyilvánítja. 1970-től már a város üzemei és termelőszövetkezetei több nívódíjat hoznak létre az alkotók jutalmazására. 1971-től a Képző- és Iparművészek Szövetsége támogatásával nemzetközivé nyilvánítják a telepet. Igazi aranykornak számít az 1976-81 közötti periódus a művésztelep életében, mert a magyar képzőművészet olyan jeles alkotói formálják a telep művészeti életét mint CSOHÁNY Kálmán és KURUCZ D. István. Folyamatosan készül a zárókiállításra katalógus is, mely bemutatja a nyári kurzus életét, alkotóit és alkotásaikat. 1978 őszén kerül átadásra a Káplár Miklós emlékház, s lesz a telep egyik zarándokhelyévé. 1979-től Lázár Imre a telep szervező titkáraként már közép-európai műhellyé formálja azt. 1981 júliusában egy régen dédelgetett álom válik valóra a múzeum épületében megnyíló állandó kiállítóteremmel, a Hajdúsági Galériával.
A határon túli magyar alkotóművészek bevonása
Írásban ugyan nem rögzített, de félig hivatalosan is bevallott cél volt, hogy a szomszédos szocialista országok területéről lehetőleg magyar anyanyelvű művészek érkezzenek. Az ötágú sípot összekötni, a határon túli magyarok művészetét bekapcsolni az anyaországba. Innen, a böszörményi telepről indult el a délvidéki Gyurkovics Hunor és Torok Sándor, az erdélyi Plugor Sándor és Nagy Pál, a felvidéki Nagy János szobrász. Nemzetközi vonatkozásban a határon túl élő magyar művészek megszólításával küldetéses feladatot vállalt fel: a kimondani sem szabad összetartozás megjelenítésévela böszörményi kolónia. Az 1970-es és 80-as években mindezt felvállalni bátorságot és nemzeti elkötelezettséget jelentett.
Közép-európai kulturális műhely
1977-ben került a kolónia az UNESCO által is elismert nemzetközi telepek közé, a magyarországi 12 jegyzett, legrangosabb alkotóművészeti műhelye lett. Határon túli magyarok, lengyelek, litvánok, románok, oroszok, németek, bolgárok, csehek és szlovákok együtt alkottak. A közös történelmi sorstudat metaforikus motívumokban jelent meg az alkotók képein. A festményeken együtt járt a hősies, eszményi tisztaság, illetve a megalázó, megcsúfoló bukás. Archaikus építmények, népi mítoszok ősformái gyakran kirajzolódtak a képeken. Így lett a böszörményi kolónia a közép-európai szellemiségtől áthatott sajátosan nemzeti értékeket hordozó kultúrák képviselőinek találkozási helye.
A szabadság szelleme
Bár a telep mindvégig szoros fenntartói és támogatói irányítás alatt működött (városi tanács, megyei tanács, Művelődési Minisztérium, Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége) mégis kezdetektől a szabadság szigeteként óhajtott működni. A telep meghívásos jellege sem változott az évek folyamán, így volt, aki több évtizeden keresztül alkotó tagja volt a telepnek. Volt olyan törekvés is, hogy állandó törzsgárdával működjön a tábor. Ugyanakkor fontos volt mindvégig a nyitás és a befogadás gesztusa is. Az állandó tagok mellett mindig jöttek újak, újra fogékonyak. Fontos volt a nyitás a határon túli magyar művészek felé, majd Közép-Európa felé, a lengyel és litván alkotók itt érezték át a náluknál szabadabb szellemet. Majd fontos volt nyitni Nyugat-Európa és a világ alkotói felé. Az 1991-ben létrehozott alapítvány alapító okiratában fogalmazódik meg nyíltan, hogy a teljes alkotói szabadság szellemében, a művészeti hagyományokon, de korszerű tartalmi és formai megoldásokat támogató műhely jöjjön létre.
Miben tudjuk mérni egy sikeresen működő telep hatásfokát? Az elkészült alkotások számában? A város és az alapítvány gyűjteményének ajándékozott alkotások számában? Kb.1200 db, és 450 db képet őrzünk városi és alapítványi gyűjteményben. A telepen megfordult, sőt éveken keresztül alkotó Munkácsy- és Kossuth-díjas művészek számában? Csohány Kálmán Munkácsy-díjas, Kurucz D. István Munkácsy-díjas, Kossuth díjas, Bíró Lajos Munkácsy-emlékérem, FeLugossy László Munkácsy- díjas, Aknay János Munkácsy-díjas. Kossuth-díjas, Krajcsovics Éva festőművész Munkácsy-díjas, Vinczeffy László Munkácsy-díjas, Budaházi Tibor Munkácsy-díjas művészek itt alkottak és részei voltak a kolóniának. Az is fontos, hogy az itt Káplár-díjat kapott művészek kivétel nélkül említik szakmai életrajzukban a díjat és feltüneteik a telepet. Hány művészbarátság köttetett a telepen? Számtalan. Mennyire szervesült a telep a város kulturális életébe? Megjelentek már a mesterek tanítványai? Hány alkotót érlelt művésszé a telep, hányat indított útjára? Csak néhány nevet említve: Madarász Gyula, Hézső Ferenc, Torok Sándor.
Nem tucatművészek fordultak meg itt Hajdúböszörményben, hanem igazi, valódi egyéniségek, akik természetesen az évek alatt nem csak értéket, de közösséget is teremtettek és az újra is érzékeny közönséget is neveltek. (Lóska Lajos)
Az egymáshoz hasonló eszmeiségű művészek közösségéből így lett egy, a művészethez sokféle módon viszonyuló művésztelep. Ez vonatkozik a stílusra, technikára, arra is, hogy egy idő után talán az alkotómunka célját tekintve, nem annyira a mit, hanem a hogyan művészi alapállása válik fontossá.” (Feledy Balázs)
A tradíciókat vállaló, helyi hagyományokhoz kötődő és a modern irányzatokhoz, kifejezésmódhoz is értő művésztelep él Hajdúböszörményben.
Alapító tagok és szellemi vezetők
Bíró Ferenc
(1935-1981) Festőművész, rajztanár
Éveken át vezette a fiatalok képzőművészeti körét, s indított el sokakat a művészi pályán. A legnagyobb hatású művészeti pedagógus. Festészete állandó változás, kísérletezés. Fő művészi törekvése, hogy a tárgyiasságot, a hangulatiságot, a tetszetős látványt és a magvas jelképiséget egységbe ötvözze. Vásznain lírai tájképek, dekoratív arcképek, a lélek rezdülését követő önarcképek és látomásos kompozíciók váltakoznak. Munkássága tanítványaiban él tovább.
Hajdú Endre
(1922-1995) Festőművész, tanár
Pálnagy Zsigmond tanítványa volt. Érettségi után katonai akadémiát végzett, majd a háború után polgári foglalkozásai voltak: 1955-60-ig dekoratőr, grafikus. 1960-tól a művelődési ház igazgatója. Alapító tagja és első vezetője a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek. Rajztanári diplomát szerzett az egri tanárképző főiskolán. Ezt követően rendszeres tagja a Bíró Lajos stúdiójának. 1965-től nyugdíjazásáig az 1. Számú Általános Iskola rajztanára.
Dr. Lázár Imre
(1935–2016) Közíró, könyvtáros
A böszörményi gimnáziumban érettségizett, a debreceni egyetem magyar-történelem szakát végezte. Az 1956-os forradalomban való részvételéért elítélték, kizárták az egyetemről. Csak 10 év múlva fejezhette be az egyetemet történelem szakon. Hajdúböszörményben könyvtárosként dolgozott, rendszeresen publikált. A helyi művészeti élet szervezője lett, később a művésztelep vezetője. A sors elégtételeként a rendszerváltás után a város első polgármestere lesz, s három cikluson keresztül tölti be ezt a tisztséget.
Maghy Zoltán
(1903– 1999 ) Festőművész
1921-1928-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár ás Vaszary János tanítványa.1928-1929-ben Káplár Miklóssal és Boromisza Tiborral festik a Hortobágyot, felfedezik annak képi világát, megalakítják a hortobágyi kolóniát. Tagja volt a Nemzeti Szalonnak, a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének. 1964-ben egyik alapító tagja a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek. Maghy Zoltán képeiből össze lehetne állítani a régi Böszörményt. Élete utolsó korszakában a tudatos naiv hangvétel mellett az expresszivitás jellemezte alkotásait.
Dr. Oláh Imre
(1932–2019) Amatőr filmes
Majd negyven éven keresztül tanult szakmájában állatorvosként szolgált Hajdúböszörményben. Országos hírű amatőrfilmes, több szakmai zsűri tagja, számtalan fesztiváldíj tulajdonosa. Filmjeivel krónikása korának, az elmúló paraszti világnak, az eltűnt időnek. A kezdetektől alkotó résztevevője, majd filmes krónikása a művésztelepnek.
Pálnagy Balázs
(1927–2012) Festőművész, tanár
Apja Pálnagy Zsigmond festőművész. „Tulajdonképpen az apám műterméből indultam… Elsősorban az apámat tartom mesteremnek.” Az Iparművészeti Főiskolán tanult, ám a család nehéz anyagi helyzete miatt abbahagyta tanulmányait, végül Egerben testnevelés-rajz szakos tanári diplomát szerzett. Debrecenben a Vénkerti általános iskolákban tanított nyugdíjba vonulásáig. Közben a debreceni Református Gimnáziumban óraadó tanárként dolgozott. Alapító tagja a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek.
Székelyhidi Ágoston
(1935–2010) Újságíró, kritikus, esztéta
A debreceni egyetem magyar–történelem szakos hallgatója volt. 1956-ban a forradalom alatti tevékenysége miatt letartóztatták. Hajdúböszörményben volt tanár 1958 és 1977 között. A művésztelep egyik alapítója, majd szellemi vezetője. Kapcsolataival szolgálta a kolónia ügyét, számtalan kiállítás megnyitása, művészeti írás kötődik a nevéhez. Szerkesztő, esztéta hazai és erdélyi folyóiratokban. A rendszerváltó értelmiség meghatározó egyénisége.
Dr. Nyakas Miklós
(1942–2020) Történész
A Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakán szerzett diplomát. 1970-től a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum történész–muzeológusaként, 1976-tól nyugdíjazásáig pedig az intézmény igazgatójaként dolgozott. Fő kutatási területe a hajdúság története, helytörténeti és regionális kutatások, Hajdúböszörmény és a hajdúvárosok. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Alapítványának kuratóriumi elnöke több évtizeden keresztül.
A kuratórium tagjai
Áfra János
1987-ben született Hajdúböszörményben, jelenleg Debrecenben él, költő, műkritikus, szerkesztő, az irodalom- és kultúratudományok doktora, a Debreceni Egyetem oktatója, kutatásai a képzőművészeti szöveghasználat területére irányulnak. Kultúraszervező tevékenységet folytat, rendszeresen nyit meg kiállításokat, ír kritikákat képzőművészeti szaklapoknak, és művészetközi kísérletekre épülő projektek gyakori résztvevője.
A KULTer.hu kortárs kultúrportál alapítója és tíz éven át főszerkesztője, jelenleg az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat szerkesztője.
Bujdosó Mária
2003-ban végzett a Nyíregyházi Főiskola Művészeti Kar rajz-vizuális kommunikáció-alkalmazott grafikai specializáció szakon, majd 2009-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vizuális nevelőtanárként, ahol művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanári képesítést szerzett. Leginkább lírai absztrakt alkotó.
Rendszeres résztvevője a helyi, országos és nemzetközi tárlatoknak. 2021-ben Nívódíjat kapott az 58. Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen.
Fátyol Zoltán
1985 nyarán kapott meghívást első alkalommal a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepre, és 1991-től vesz részt kuratóriumi tagként a művésztelep alapítványának munkájában. A hajdúböszörményi telep volt az első, amelyen részt vehett, és nyújtotta a legtöbb élményt és szakmai tapasztalatot. Minden bizonnyal azért is, mert családi kapcsolatai révén a böszörményi helyszínek az egykori gyerekkori nyarak emlékeit idézik számára.
Fekete János
Hajdúböszörményben született 1953-ban. A nyíregyházi főiskolán szerzett rajz-földrajz szakos diplomát. 1978 óta a helyi Óvóképző Főiskola, majd a DE Pedagógiai Kar oktatója, adjunktusa volt. Igazi művésztanár, nemzedékek sorát nevelte vizuális kultúrára. Mesterének, Bíró Ferencnek halála után vezette az iskolai és városi rajzszakköröket.
Festményein nemcsak a látvány, hanem a gondolatiság is hangsúlyos. 1983-tól vesz részt a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep munkájában, és annak zárókiállításain rendre láthatók képei.
Gyulai Edit
a kuratórium elnöke
A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, több mint 30 éve él hivatásának.
Helytörténeti és országos kiadványokban tájnyelvi, iskolatörténeti, művészettörténeti, egyház-és templomtörténeti tanulmányai, írásai jelentek meg.
Tősgyökeres böszörményi családból származik, tanár férjével és fiukkal tagjai a református gyülekezetnek és több helyi közösségnek, melyeket szeretettel segítenek.
Járdán-Bihari Ágnes
a kuratórium szervezőtitkára
A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Alapítvány szervezőtitkára, valamint a Hajdúsági Galéria kurátora. Hajdúböszörményben született, jelenleg is itt él férjével és a kislányukkal. A gimnázium után a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett osztatlan képzésben esztétika, valamint filmelmélet és filmtörténet szakos diplomát.
Jelenleg a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskolájának abszolvált hallgatója a filozófia programban, így doktori értekezésén dolgozik.
Kiss Attila
1968-ban született Hajdúböszörményben. Az általános és középiskolát helyben végezte, majd tanítói diplomát szerzett Debrecenben. Később a Kossuth Lajos Tudományegyetem művelődésszervező – felnőttképzési menedzser szakán diplomázott. A kultúra, ezen belül a művészetek valamennyi ága érdekli, a képzőművészet – helyi hagyományai miatt – különösen közel áll a szívéhez.
Rácz Imre
a telep művészeti vezetője
Holló László-díjas festőművész, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep művészeti vezetője. Hajdúböszörményben született, 1981-ben végezte el Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika- rajz szakot, majd vizuális-és környezetkultúra – tanár mesterképzésen szerzett újabb diplomát. A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolájában tanított 2023-ig, nyugdíjazásáig. Képei a következő linken elérhetőek. https://homonna.hu/Racz_Imre_Katalogus_2024/
Sőrés István
Hajdúböszörményben született, a helyi gimnáziumban érettségizett. Majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos tanárként diplomázott 1983-ban. Később a Debreceni Tanítóképző Főiskolán könyvtáros kiegészítő szakot végzett. 1992-ben a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, majd 2004-től a Zeleméry László Általános Iskola igazgatója, majd intézményvezetője lett.
2014-2024 között Hajdúböszörmény Város Önkormányzatának alpolgármestere, ahol többek között a kultúráért és a civil szervezetekkel való kapcsolattartásért felelt. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Alapítvány munkáját 2006 óta segíti kuratóriumi tagként.
Szegediné Kupás Csilla
Magyar-népművelés szakon végzett az egri tanárképző főiskolán, 1981-ben. Ezt követően Hajdúböszörményben, a városi művelődési központban helyezkedett el. Negyven éven keresztül közművelődési szakemberként szolgálta a város közösségi, kulturális és művészeti életét, és végezte az ország legrégebbi festőműhelyében, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen a szervezési feladatokat. Miután a telep alapítvánnyá alakult, 1991-től 2022-ig szervezőtitkári feladatokat látott el.
A közművelődésben végzett munkájáért és a művészi ízlés fejlesztéséért 2005-ben állami kitüntetésben részesült: Wlassics Gyula-díjat kapott. Hajdúböszörmény várostól kapott elismerései: Dr. Molnár István-díj (2012), Hajdúböszörmény Művészetéért emlékérem (2020).
Dr. Vitéz Ferenc
Irodalomtörténész, költő, művészeti író, publicista (Holló László-, Ráth Mátyás- és Arany János-díjas, Tamási Áron-pályadíjas). A Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense, a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, oktatási rektorhelyettes. Mintegy 60 önálló könyv (verseskötet, regény, tanulmánykötet, tankönyv) szerzője; a Néző Pont című szerzői és a Mediárium című tudományos folyóirat szerkesztője.
Tagja más szakmai és művészeti szervezetek között a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Protestáns Újságírók Szövetségének.
Dr. Szepessy Béla
1983-ban szerezte meg földrajz – rajz szakos általános iskolai tanári diplomáját Nyíregyházán. 1993-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán mint művészi rajz, ábrázoló geometria és művészettörténet szakos tanár. 1991-ben lett tagja a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának. 1992-ben vették fel a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségébe. Tagja a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Művészeti Akadémia Köztestületének. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep kuratóriumának tagja. 2012-ben nevezték ki a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézet igazgatójának. Számtalan díj tulajdonosa (2022 Magyar Érdemrend Lovagkeresztje)
Egykori Művészeti vezetők
1964: Hajdú Endre és Szabó László
1965: Bíró Lajos és Zilahy György (Tatatóváros, 1929– Bp., 1966.) A Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban végzett Domanovszky Endre tanítványaként. Tanulmányai befejezése után visszavonultan dolgozott, gyakran tartózkodott a tokaji művésztelepen. A Népművelési Intézet munkatársaként bejárta az országot. Az útjai során gyűjtött motívumokat, falusi házak, kerítések, temetők emlékét használta fel balladai hangvételű festészetében.
1966: Szlávik Lajos (1922. Párkány, 1997. Budapest) Festő, grafikus és szobrász. 1949-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mestere Szőnyi István volt. Tatabányán, majd Budapesten élt, ahol több művészeti szakkört vezetett. Az 1970-es évektől Zsámbékon, a tanítóképző főiskolán tanított. Expresszív tájképei és figurális kompozíciói ma is hatásosak. A 80-as évektől szobrászattal is foglalkozott.
1967: Nagy Ernő (1926 Felnémet- ) 1953-ban végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Domanovszky Endre, Papp Gyula, Barcsay Jenő, Hincz Gyula voltak mesterei. Az orosz hadifogságban töltött éveiben a nagy orosz festők – Siskin, Aljazovszkij, Repin, … – képeit másolta. A tokaji és a hajdúböszörményi művésztelepek rendszeres résztvevője volt hosszú éveken át. 1957- től az Egri Tanárképző Főiskola Rajz tanszéke tanársegédje, adjunktusa majd tanára lett, 1980-86 tanszékvezetője volt.
1968-1976: Székelyhidi Ágoston
1977-1980: Csohány Kálmán
1980-1985: Kurucz D. István és Dr. Lázár Imre
1985-1990: Dr. Lázár Imre
1990-1993: Burai István
1994-2005: Marczin István
2006-2016: Burai István
2017- : Rácz Imre
Bíró Lajos (1927 – 2010)
Festő. Egerben szerzett diplomát. Munkásságát több díjjal jutalmazták (Munkácsy-emlékérem, a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje). A hatvanas években a tokaji művésztelepre járt.
Debrecenben 25 éven át a Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör vezetője, sok tehetséges művész mestere. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep egyik elindítója, formálója. Nagy szerepe volt a magyar-lengyel képzőművészeti kapcsolatok kialakításában.
Burai István (1951 – 2017)
A művészeti munkában eltöltött éveket élethivatásként gyakorolta. Aktív művészeti tevékenység jellemezte szűkebb és tágabb környezetében egyaránt. Így a művésztelepek, egyesületek munkáját aktív szervezőként segítette. Alapító tagja volt a Művészek- és Műpártolók Debreceni Egyesületének és az Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének.
1990-1993-ig a hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep vezetője volt, 2009-től haláláig a kurzus munkáját a kuratórium felkérésére újra irányította. A művésztelep hazai és nemzetközi kapcsolatait sikerült kialakítani illetve, bővíteni (Románia, Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, Ausztria, Lengyelország, Brazília, Mexikó, Japán, Kína, Svájc, India, Finnország) meghívott művészein keresztül
Csohány Kálmán (1925 – 1980)
Csohány Kálmán grafikus, Munkácsy-díjas (1964, 1967), érdemes művész (1974).
Salgótarjánban érettségizett. 1947-1952 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult.1975-től haláláig a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskolában tanított. A hatvanas évek grafikus nemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt. Rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbolika érzelemgazdag, tömör balladai hangvétellel jelenik meg. Az indulatteli, ugyanakkor szűkszavú grafikai vonalvezetés komor, fájdalmas látomásait közvetítik. Visszatérő motívumai: madarak, fák, szárnyas angyalok, kapuk.
Művészete elismeréseként 1958-1961 között Derkovits-ösztöndíjat kapott. Munkácsy-díjas (1964, 1967), érdemes művész (1974).
Szülőhelyén, Pásztón igen sok alkotását őrzik. Grafikái a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban is megtalálhatók, ahol hosszabb ideig a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep művészeti vezetője is volt.
Kurucz D. István (1914 – 1996)
Kurucz D. István festőművész
Képzőművészeti tanulmányait 1933-ban Szőnyi István magániskolájának növendékeként kezdi. 1949-1959 között Szőnyi István tanársegédjeként freskótechnikát tanít a főiskolán. 1950-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1971-ben megkapja az érdemes művész címet, 1978-ban pedig a kiváló művész címet. 1985-ben Kossuth-díjat kap.
1940-ben Hódmezővásárhelyen telepszik le. 1943-1947 között bekapcsolódik szülővárosa művészeti és közéletébe. A vásárhelyi iskola reprezentáns egyéniségeként jelentős szerepe van a Vásárhelyi Őszi Tárlatok elindításában. Megszervezi és vezeti a Mednyánszky Társaságot, s haláláig a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep, valamint a Hortobágyi Alkotótábor elnöke. Képi világát és etikai alapállását tekintve a magyar piktúra fejlődésében különös szerepet játszó alföldi festészet folytatója, a temperafestés újra felfedezője, amelynek könnyed, levegős színharmóniája határozott rajzossággal és a tónusok árnyaltságával ötvöződik.
Marczin István
1983-ban diplomázott a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem−népművelés szakán. 1997-ben kapott szociológus diplomát a Debreceni Egyetemen. 2011 óta vezeti az Eötvös József Főiskola Kortárs Galériáját, 2021 óta a Türr István Múzeum és Bácskai Művelődési Központ kortárs képzőművészeti kurátora.
1994-2005 között a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep művészeti vezetője volt. Fő kutatási területe: Művésztelepek a Kárpát medencében. Az első kutatás ezzel a címmel 2020−2021-ben zajlott. A MMA MMKI Műhelytanulmányok külső kutatója.