A nagybányai iskolából induló Boromisza Tibor 1928-29-ben Maghy Zoltánnal és Káplár Miklóssal közösen a Hortobágyon alkotott, felfedezve és vászonra álmodva a magyar puszta tájelemeit és jellegzetes figuráit, beleillesztendő a kor „Magyarország felfedezése” sorozatába.
Erre az együtt alkotásra mint előképre tekint vissza a népi írókhoz erősen kötődő későbbi művésztelepi vezetés. A népi ihletésű magyar tájélményben gyökerező alföldi iskolát tekintették művészi programnak, ezt tűzték zászlójukra. Nem véletlen, hogy a 60-as években a népi írók sora megfordul a telep előadói estjein. (Sántha Ferenc, Csoóri Sándor, László Gyula, Czine Mihály, Dankó Imre). KÁPLÁR Miklós (1886-1935) a művészeti kolónia arca lett, 1968 óta róla elnevezett díjat osztanak ki a legjobban sikerült műalkotásért az alkotónak a művésztelepen. Káplár Miklós azért lehetett a kolónia ikonikus példaképe, mert maga is pásztorok leszármazottja, aki egy múzeumi élmény hatására, a legjobb mesterek (Rippl-Rónai, Iványi Grünwald, Fényes Adolf) támogatásával tanult meg festeni, s vált a pusztai élet hiteles piktorává.
